Ha kilép a dohányzásról, a tűzhely elmúlik, SZÉP ERNŐ ÖSSZES VERSEI

Hungarian ha kilép a dohányzásról by Hibiscus Publishers, Felelős kiadó: dr. Charmaine kifújta az orrát. Futó pillantást vetett az órájára, túl rövidet ahhoz, hogy meg tudja állapítani a tűzhely elmúlik pontos időt. A vásárlás mindig jobb kedvre dent. Hiszen ismersz.

Istenem, mennyire hiányzik az nekem. Ez nem a megfelelő módja az elválásnak, ezt tudta a korábbi esetekből. A dolognak az volt a nyitja, hogy hűvösen viselkedjen. Lehetőleg egy közhellyel fejezzék be a beszélgetést, hogy miután visszatér a cellájába, elfelejthesse az asszonyt, egészen a következő találkozásig. Olyan átkozottul zavaros ez az egész. Nem köszönt el: újra kibuggyantak a könnyei, és a férfi tudta, hogy az ügyvédek ijesztettek rá, nehogy az utolsó percben — gyengeségből, szerelemből vagy mindkettőből — meggondolja magát.

Kiment anélkül, hogy hátranézett volna, ezzel is cáfolva a lehetőségét. Marty legyőzöttként tért vissza a cellájába. Feaver aludt. Az egyik újságból kitépett egy puncit, ráköpött és a homlokára ragasztotta. Ez egyike volt kedvenc szokásainak. A vulva, akár egy harmadik szem, tátongott csukott szemhéja fölött.

Bámult a semmibe álmatlanul. A cella nyitott ajtajában Priestley állt és befelé bámult. Feltűnik egy pina.

Somervale látni akarja. Negyed négy körül. Majd magáért jövök. Három óra tízre legyen készen. Priestley megfordult, a tűzhely elmúlik távozzon. Negyed négykor Somervale a megszokott ha kilép a dohányzásról várta.

Az asztalon még csomóra kötött madzaggal ott volt Marty dossziéja. Mellette egy jelzés nélküli, barnás boríték hevert. Somervale cigarettázva állt a ráccsal megerősített ablaknál. Nem kínálta hellyel, nem is fordult vissza az ablaktól. Marty becsukta az ajtót és várt. Somervale az orrán keresztül, nagy szusszanással fújta ki a füstöt. Használja a képzelőerejét! Egészen eddig Marty nem is figyelt oda, s nem tudta, mi okozta a zavart. Úgy tűnt, egy örökkévalóság telt el, amire Somervale megszólalt — Meghalt a feleségem.

Marty nem tudta eldönteni, mit is kellene erre mondania. De Somervale nem hagyott időt neki, hogy kigondolhassa a megfelelő választ.

Úgy közölte ezt a száraz tényt, mintha magától értetődne.

Dr. Székely György

Mintha az egész világ összefogott volna ellene. Toy-jal megyek? Whitehead birtokán betöltendő állásra — mondta Somervale. És ha egyszer megszegi a szabályokat… — Megértettem. Somervale vereséget szenvedett, hadd járjon a szája. Isten tudja, mibe keveredik, de én azt mondom, az itteni életet sokkal elviselhetőbbnek fogja majd találni.

A tűzhely és a szalamandra Égetni: gyönyörűség volt. Különleges élvezettel nézte, hogyan égnek, feketednek meg, alakulnak át a tárgyak. Az óriáskígyóhoz hasonló fecskendő, amelynek sárgaréz végét öklében szorongatta, úgy köpte a világra a petróleumot, akár a mérget. A vér a fejébe tolult; s akár egy csodálatos k armester, aki a tűz és láng szimfóniáit vezényli, Kezével megsemmisítette a múlt cafatjait, szénné égette romjait. Lélektelen arccal viselte a es számmal jelzett tűzoltósisakot, szemében sárga fény égett.

Somervale szavai — savanyú a szőlő — süket fülekre találtak. Talán mert kimerült, talán mert rájött, hogy a falnak beszél, váratlanul, ahogy kezdte, ha kilép a dohányzásról vetett mindent lefitymáló monológjának. Ellépett az ablaktól, hogy amilyen gyorsan lehet, befejezze a beszélgetést. Marty megdöbbent a férfinél érzékelt változás láttán. Az elmúlt hetek alatt, amióta utoljára találkoztak, Somervale éveket öregedett.

Úgy tűnt, mintha az eltelt időszakban csak cigarettán és bánaton élt volna. Bőre akár a a tűzhely elmúlik kenyér. Toy jövő pénteken délután jön magáért. Február án. Maga babonás?

Somervale átadta Martynak a borítékot. A következő pár napban orvosi vizsgálaton kell átesnie, és valaki jönni fog a Bizottságtól is, hogy megvizsgálja a feltételes szabadlábra helyezése körülményeit.

A szerencse magának kedvezett, Strauss. Isten tudja, miért. Csak abban a szárnyban, ahol a cellája van, legalább egy tucat magánál alkalmasabb jelölt akadna. Marty kinyitotta a borítékot, szemügyre vette és zsebébe tette a ha kilép a dohányzásról gépelt oldalakat. Marty ügyelt, hogy egyetlen arcizma se rezdüljön. Színlelt közömbössége láthatóan felszította Somervale gyűlölettartalékait. Szavai fájdalmat és lenézést egyenlő mértékben tartalmaztak. Marty akaratlanul is látta lelki szemével Somervale-t egyedül a franciaágyban: egy férj a felesége nélkül, a remény nélkül, hogy viszontláthatja még valaha.

Már sírni is képtelen. És az első gondolatot sebesen követte a második: Somervale kőszíve, amelyet egyetlen csapás összezúzott, nem sokban különbözött az övétől. Mindketten kemény emberek, akik kézben tartják a tűzhely elmúlik dolgokat, miközben a magánháborúikat a zsigerekben vívják meg. Mindkettőjüket az a fegyver győzte le, amellyel ellenségeik ellen akartak küzdeni. Hitvány meglátás volt, és ha Marty nem úszott volna a boldogságban szabadon bocsátásának hírét hallva, gondolni sem mert volna erre.

Ő és Somervale — ha kilép a dohányzásról két gyík, amelyik ugyanabban a ragadós sárban sütkérezik — hirtelen olyannak tűntek, akár az ikertestvérek. Marty megrántotta a vállát. Magához vette a dossziét, kisétált a szobából és nyitva hagyta maga mögött az ajtót. Másnap Marty telefonált Charmaine-nek és beszámolt neki a fejleményekről.

Úgy tűnt, az asszony örül, s ez jóleső érzéssel töltötte el.

Specializáció: agysebész, gerincsebész

Amikor letette a telefont, még mindig remegett, de jól érezte magát. A Wandsworth-ben töltött utolsó néhány napban mintha más szemével látta volna a világot. A börtönélet minden apró részlete, amelyhez már annyira hozzászokott -a kegyetlenség, a kaszárnyaélet, az erőfitogtatás, a szexuális játékok - ismét újdonságnak tűnt a számára, akárcsak hat évvel korábban. Ezek az évek kárba vesztek. Semmi nem hozhatja vissza az elvesztegetett időt, nem töltheti meg hasznos tapasztalatokkal.

Ez a gondolat elkeserítette. Nem sok mindent mondhat a magáénak, amivel kilép a világba. Két tetoválás, egy jobb napokat is látott test, a kétségbeesés és a düh emlékképei.

Az előtte álló útnak könnyű poggyásszal vág neki.

• Nem tudom.
• Kosztolányi Dezső: Alakok
• Fogyni leszokni a dohányzásról vélemények
• Mit fogok érezni, amikor leszokom a dohányzást
• Nagykereskedelmi dohányzásellenes spray
• Calaméo - Clive-Barker-Karhozat

Börtönéveinek éjszakáin nem sokszor gyötörték álmok. Charmaine-nel kapcsolatos verejtékes látomásai, akárcsak azok a képzeletbeli repülések, hamar abbamaradtak, mintha tudatalattija a fogoly iránti együttérzésből úgy döntött volna, hogy nem gyötri tovább a szabadság álomképeivel. Néha arra a tűzhely elmúlik fel az éjszaka közepén, hogy izzadtság helyett dicsőségben úszik, de az álmai legtöbbször ugyanolyan értelmetlenek és monoton ismétlődőek voltak, mint ébrenlétének percei.

De ez az utolsó álom egészen másfajta élmény volt. Valamilyen befejezetlen, vagy talán soha el nem készülő székesegyházról álmodott. Kecses tornyai, lendületes pillérei a magasba törtek, az egész túl hatalmas volt ahhoz, hogy valóságos legyen. Az egész ellentmondott a gravitációnak, de most maga volt a félelmetes valóság.

Éjszaka volt Ahogy közeledett az nem a hagyományos módszerek a leszokáshoz, a lába alatt megcsikordult a kavics, a levegőt a lonc átható illata töltötte be, és bentről énekszó hallatszott.

Úgy vélte, hogy fiúkórus énekelhet, átszellemült hangjukon szavak nélkül hullámzott a dallam. Senkit nem látott maga körül ha kilép a dohányzásról selymes sötétben, egyetlen turistát sem, aki megbámulná a tűzhely elmúlik a csodát. Csak ő és a hangok. Azután — szinte hihetetlen — repült. Súlytalanul, a szél szárnyán, lélegzetelállító sebességgel emelkedett a székesegyház fölé. Repült, de nem úgy, mint egy madár, hanem paradox módon, mint egy repülő hal.

Akár egy delfin — igen, ez az- ha kilép a dohányzásról karja hol szorosan a teste mellett, hol a levegőt hasította vele, amint emelkedett egyre feljebb. Egy sima, csupasz lény, amely elsuhant a pala fölött, átbucskázott a tornyokon, ujjai súrolták a harmatos kőpárkányokat és lepöcköltek egy-egy esőcseppet a csatornák vízköpőiről.

Nem emlékezett arra, álmodott-e valaha is ilyen szépet.

Úgy elöntötte a boldogság érzése, hogy ettől felriadt. Tágra nyílt szemekkel visszatért a cella fullasztó valóságába.

Feaver az alsó priccsen onanizált. Az ágy egyre gyorsuló ütemben rázkódott, és egy elfojtott morgás jelezte, hogy Feaver eljutott a csúcsra. Marty megpróbálta kizárni a valóságot, és a figyelmét a tovatűnt álomra összpontosítani. Becsukta a szemét, és azt kívánta, hogy visszatérjen a látomás. Egy megrázó pillanatra még visszatért az álom, de ezúttal a diadalmámor helyébe a rettegés lépett.

Zuhanni kezdett a magasból, a székesegyház fenyegetően száguldott felé, tűhegyes tornyai az ő érkezésére vártak… Megrázta magát, hogy felébredjen, elkerülje a zuhanás beteljesülését, a tűzhely elmúlik az éjszaka hátralévő részében — amíg egy halvány derengés, a hajnal első sugara, hirdetve az új napot, ha kilép a dohányzásról nem szűrődött az ablakon — a plafont bámulta. Átlagos péntek délután volt, a Trinity Road-on a megszokott élet zajlott. Toy a felvételi irodánál várta, hogy Martyt lehozzák a körletéből.

Egy darabig még várnia kellett, amíg a tisztek elvégeztek vagy egy tucat hivatalos rítust. Ellenőrizték és visszaadták a személyes holmiját, aláírták és aláíratták a szabadulólevelét.

Majdnem egy óra telt el ha kilép a dohányzásról formaságokkal, amíg végül kinyitották az ajtót és mindkettejüket kiengedték a szabadba. Toy üdvözlésképpen éppen csak kezet rázott vele, és a börtön külső udvarán keresztül egy ott várakozó, bordó Daimlerhez vezette, amelyben sofőr ült. Valóban hideg volt, metsző szél fújt. De örömét a fagy sem tudta lehűteni. Szabad ember volt, hál' istennek, ha alaposan előírt határok között is, de ez csak a kezdet.

Clive-Barker-Karhozat

Mindenesetre maga mögött hagyta a börtönélet minden tartozékát: a vödröt a cella sarkában, a kulcsokat, a számokat.

Élni kell a kínálkozó lehetőségekkel, amelyek utat nyitnak innen. Toy már kényelembe helyezte magát a hátsó ülésen. Már itt is vagyok. Marty beszállt. A kocsi belsejében áporodott cigarettafüst, bőr és fényezőpaszta illata keveredett.

A sofőr hátrafordult. Nyugatról jött ha kilép a dohányzásról volt, aki nem a sofőrök hagyományos egyenruháját, hanem bőrből készült, viharvert repülős dzsekit viselt.

Tetőtől talpig végigmérte Martyt. Üdvözlésképpen még egy mosoly sem futott át az arcán. Áthajolt és kinyitotta az első ajtót. Marty kiszállt és a bőröndjét meg a műanyag szatyrot becsúsztatta az első ülésre, egy köteg újságpapír és egy szamárfülesre olvasott Playboy mellé.

osztályvezető főorvos, egészségügyi szakmenedzser, címzetes egyetemi docens

Azután visszaült hátra, Toy mellé és becsapta az ajtót. Ezúttal, talán, megfogta az Isten lábát. A motor felzúgott, a kocsi befordult balra a Trinity Road-ra, maga mögött hagyva a börtön kapuját. Engem fuvaroz és Mr.