Miért fojtogat, amikor abbahagyja a dohányzást


Első rész Az első nap egészen kellemesen telt el. Walter úr igen szívesen fogadott… — a kollégák is, — illetve: mindössze négyen vagyunk csak, egy doktorkisasszony, W. Brigitta, meg ő, meg én… És ő is kellemes volt.

Kérdezzen!

Besütött a nap, s a haja csupa aranyban állt tőle… édes, üde, fiatal teremtés — első pillanatra nagyon megnyerő, — úgy ingadozott, amikor abbahagyja a dohányzást ültében a zene ütemére, mint a szívós testű fiatal fák valamely kis barátságos, meleg fergetegben, — nem tudta, hogy ott vagyunk.

A Sámson és Delila kórusát játszotta, s mikor lapozott, én rávágtam a befejezést. Ez jól van így: az emberek csak nevessenek, mikor ott vagyok közöttük, s ami nyomorúság bennem, — titok maradjon, ne terheltessék véle soha senki. Márianka vérpirosan ugrott fel és odaszaladt: — Ah, — kiáltotta… az új doktorkisasszony, — miért fojtogat És ily muzikális?

Máris szeretem. S hevesen átölelt. Nem szabad ilyesmitől rögtön révületbe esni, — intelmül! Majd meglátjuk. Egyik fiát nemrég elvesztette, — az egy mészárszék benyílójában lőtte főbe magát, — különös!

A dohányzás Alzheimer-kórhoz vezet

Ide magam mentem, — nem szeretem ugyanis a túl nagy ceremóniákat. Angyali, szép arcú teremtés feküdt itt, csipkés, szalagos, kihímzett ágyán… még az ágyneműjét is elhozták néki messzi hegyeiből…. Áttetsző, rózsás kis arca csupa szelíd fényesség… áttetsző alabástrom-fény: ezt ismerem, ez tüdőbajosoknál elég gyakori— dús szőke haja csupa szelíd lobogás… s oly vékony, merő vékonyság volt mindene szegénynek.

Rögtön felemelte takaróját, hogy amikor abbahagyja a dohányzást ugyan nézzem meg, mily sovány lett ő, — mi lett őbelőle? Halálos beteg. Ugyanezt kérdezték egy másik szobában is tőlem. Onnan, hogy az egy-gyermekes asszonyoknak elég gyakran van ily tömör és szűzies testalkatuk.

Anyámnak is ilyen volt a teste… Ragyogott.

Copyright © 2016 Dohányzás leszokást támogató ambulancia

Hány éves vagyok én voltaképp, hogy ennyi gyakorlatom van? Hogy forduljak csak meg hamar, — mily jól áll ez a kis ruhám is rajtam… — Kicsi, no de kedves, — mondta rám. Ha hinni akarnék e felbuzdulásának: egész életére megnyertem őt magamnak. És mindjárt el is kezdte felsorolni, mi a baja, hol a baja, de most én fogtam meg kezét: — Mennem kell most — mondtam.

Mert ismerem magam… Én ugyanis — s ezt jó volna most bemagolni, — eddig én még mindenütt és minden környezetben előbb-utóbb, így vagy úgy, de elrontottam dolgomat, és elég hamarosan. És hogy mi oka volt ennek? De egyes okokat már sejtek: azt képzelem, úgy látszik, magamról, hogy nyílt könyv az életem, amelybe bárki betekinthet… arcomról úgyis lerí a bánat, szégyen, — ezt gondoltam eddig s lehajtottam fejem jó előre… Attól féltem, hogy oly átlátszó vagyok, akár egy üvegpohár, — no de zománcot kapott az üvegpohár végre-valahára, szerencsére, — áthatolhatatlan akarok én lenni, — már csak tükrözök, és mindég őt magát, azt tükrözöm, aki épp szemben áll velem és bárki az és amikor abbahagyja a dohányzást, — megjegyzés nélkül, — egészen úgy, mint a tükör, s ha ők mégis áttetszőnek fognak tartani… S itt még egyet: — ha netán beszédesen kezdted el, — nem gondolhatod meg magad, s nem változhatol át, hogy hallgatagabb akarsz lenni, — megváltoznod többé nem lehet.

Mert világod másnap is ugyanazt kívánja tőled, — annak kell maradnod néki, aki voltál, s mihelyt megváltozol, összeszorítod a fogad, ha megnémulsz, úgy ítél, hogy kótyagos vagy, kinevet, szeszélyes voltodért… a kezdet miért fojtogat ez!

A huszonhármas szobában egy furcsa madár ült, illetve guggolt egylábon egy széken. Így ül egész nap, azt mondják, — így pihen, mert hogyan kell beállítani a dohányzást az egyetlen oly helyzet, melyben izmai egy kicsit ellankadnak. Akrobata-bohóc volt harminchat éven át — amikor abbahagyja a dohányzást legtöbb izülete ki van ficamodva, — csupa fájdalom az egész ember.

  • Első fejezet A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában.
  • Köhögéssel járó betegség például a gégegyulladás, hörghurut, tüdőgyulladásarcüreggyulladásasztmaimmuneredetű tüdőbetegség, reflux  stb.
  • Dr. Németh Tamás fül-orr-gégész szakorvos, főigazgató bemutatkozása
  • A gége gyulladásos betegségei Akut gégegyulladás laryngitis acutahangszalaggyulladás, hangszálgyulladás A gégegyulladás laringitisz, laryngitisgége hurut kórtörténetében általában, huzat, meghűlés szerepel.

Hangja is: akár egy megkínzott madáré, félénk, sipogó… de csak az első percekben, aztán egy szemtelen kis árnyalat is miért fojtogat ehhez. Ezt a beteget azonnal, alaposan megvizsgáltam, nagyon érdekelt. És meg se mozdult. Legyintett, az arca öregesen elborult… — Engem a nők tettek ám ilyen csúnyán tönkre — magyarázta, amíg megvizsgáltam őt. Ez még nem a halál hidege, de már a megsemmisülésé. Tekintete éles volt még, de már szemrehányón tűztelen. S mintha csak gondolataimra akart volna válaszolni, mosolyogva szólalt meg: — Abban a minutumban, hogy megérzik valakin, hogy engedett a negyvennyolcból, amikor abbahagyja a dohányzást nem férfi, — megért engem?

Nem ügyel a fene sem rá, mit beszél. Tulajdon unokám sem figyel rám… — És ezért — mondta okos szemvillanással, — nem engedem ezt! S olyasmire szántam rá magam, amit mi voltaképp együtt tanultunk, vagyis inkább ő tanított engem annak idején egy különleges masszázs alkalmazására— mért ne tenném? Éppen itt s abban a házban, ahol ő van.

Gégegyulladás, laryngitis kezelése

Annál jobb. Ha ő hanyag és nem teszi… — Különleges fürdőket fogok elrendelni Önnek — mondottam felemelkedve tőle. És én magam fogom beteg tagjait megmasszírozni minden reggel.

Majd kikérem főorvosunk engedélyét. Hátha jobban lesz a masszázsoktól? S most megint az történt, mintha csak felülről jött volna válasz szavaira, — s nem is néki, nékem. Velem gyakran esnek meg ilyféle csudák — különbek is, miért fojtogat olykor szinte mindennap. Alighogy kimondotta volt a szót, — rövidet koppant odakint az ajtó, — rögtön fel is tárult utána, s nagy segédlettel lépett be azon C.

Akár a püspök, csakugyan.

Az ügyvéd még kapacitálja Gábort, de Gábor keserűen végét veti a dolognak. Hát ha ragaszkodik hozzá… — Ragaszkodom. Gábor menni készül.

Húsos kezét felém nyújtotta s anélkül, hogy rám tekintene. S aztán tovább beszélt Walter felé, még egy-egy szót vetett egy régi vitájuk felől, amíg a beteget vizsgálta, Brigittára rá-ránézett, kedves mosolyokkal, csak éppen a betegére soha.

Közben rövid kérdéseket tett fel, azokat ő maga rögtön el is ismételte, mint aki már úgyis tudja, hogy a beteg nem azonnal fogja fel, amit az ilyen előkelő tanár tőle kérdez… Utasításait is, hogy hogy mozduljon, mint emelje fel a miért fojtogat, ezeket is kétszer mondta mindig… Érthetetlen volt. Felemeltem fejemet, s a szemem nagyot villanhatott. Igen, ő volt, — máris miért fojtogat. Akár a kislányoké, akkorát dobbant a szívem ama hirtelen támadó szeretettől… — Ez már mind az ujjamban van, kolléga úr — válaszolta megvetőn a sebész, és lehunyta lomha szemeit… Kiment.

Ez pedig nem gyengeség, ügyesség inkább. No, Georgom, hogy tetszik e hölgy neked?

A gége gyulladásos betegségei

Vagy nem tetszik? Első nap még nem a szanatóriumban aludtam, — egy parasztházban volt szállásom… ez is bosszant, — nem hozták még rendbe szobámat… S még ehhez látogatóm is jött este, — ez is sok, már első nap. Éjjel pedig valami lány énekelt kinn a kútnál jó sokáig, majd a láncokat is megcsörgette valaki, — nyilván az udvarlója… Mindezeknél fontosabb azonban, hogy ebéd után egyedül maradtam egy percig véle… Jött a lépcsőn lefelé. Ügyetlenség volt ezt mondanom, tudom, de megtörtént.

Dr. Németh Tamás

S újabb szokásához híven boldogan nevetett tulajdon mesterkedésein… — Azt, amit Ön… — És mit csinálok én? Oh, Georg, mily fölényes vagy, ifjú lángész, mint a szövétnek, habozás nélkül világítasz bárkinek… — Majd elválik — miért fojtogat végre. Hogy annak, ami köztünk történt, semmi következése itt ne legyen… — Hát ura vagyok én magamnak? Ez már megy, Georg, legyen nyugodt. S a szeme úgy viháncolt, mint a paripák. S megemelte kalapját, akár egy kalábriai… Hogy szájalt, — oh, pimasz.

De le is főzött csúnyán. Mert amit az érzésekről mondtam: csacsiság volt… Érzéseken uralkodni? Piros voltam, vérpiros vagy hamuszín, hogy elment mellőlem.

miért fojtogat, amikor abbahagyja a dohányzást a dohányzás öregedése

Meg voltam semmisülve. Megint ostobának mutatkoztam, lám… ez már a sorsom mindörökre, úgy lehet, hogy ahol fontossága volna, ott épp nem tudok én soha képességeimnek ura lenni… S mégis: majd meglátjuk, György.

Egy nap talán még én is fütyörészni fogok, ezért imádkozom, lelkem… Egész megzavart, — de semmi baj. Még annál jobb is talán, annál megfelelőbb nékem ez a világ, helyzetem, amikor abbahagyja a dohányzást a lét… ha van megint min elrágódnom, harc kell nékem, — tartalmasabb lesz egy kicsit ez a hercehurca.

Magam amikor abbahagyja a dohányzást ezt és így, hát így legyen. Hát helyt állok, s ha csikorog is fogam bele… ezért jöttem ide. Megállj, György s vigyázz, mert nem drágább az életed már nékem, mint a magamé… Még megpróbálunk valamit, mielőtt letennők az összes szerszámokat lábad elé… Ám egy kicsit hallgatunk előbb, — visszavonulunk, — kerülni fogom társaságát… pihenünk.

a dohányzásról való leszokásnak nincs értelme

E beszélgetés úgyis túl hamar jött, — nem szeretem, ami meglep… Tovább kellett volna mennem, mikor szembe jött… oh, semmi baj. Ez egy kis mérgezés megint, majd lassabban fogom őt adagolni ezentúl magamnak… Estefelé pedig, mint már említettem, látogatóm volt… egy úgynevezett nagyon szép fiú csakugyan szép!

Egyszóval ő, e bohó fickó csapni fogja majd a szelet nékem: — azt hitte szegény, e széltoló-művész. És este mindjárt gyorsan felkeresett… magam viszont igyekeztem gyorsan úgy viselkedni, hogy gyorsan elvegyem a kedvét, — azt hiszem, ez sikerült is, — mi kell több eredmény egyetlen nap alatt? Oh, emlékeim! Hadd beszélek most magamról egy pár szót, hogy felocsúdjak s vigaszomul… Valaha egy nagy királyról azt olvastam, hogy huszonnyolc éves volt, s az életírója ott megjegyezte, amikor abbahagyja a dohányzást már első ifjúságán túl volt akkor… Oh, bölcs életíró, túl vagyok?

Én harminc leszek nemsokára… s szívem még oly gyermekes… Úgy esengenék előtted, miért fojtogat azt mondd: — Nem, kisasszony, Ön a kivétel, Ön fiatal, hisz alig élt… Hát össze-vissza firkálok itt mindenfélét, — mindegy!

Egyszóval, mint ifjú lány is szívesen kicsaltam egyesekből titkaikat. S ők megbíztak bennem és ma is, — s hogy mért teszik? Szép nem vagyok, bár csúnya sem vagyok, és különösen alkonyatkor nem: ilyenkor arcom jobban világít, s főként, ha sötét bársony környezi, és azon, nyakam körül csipke is van, bármiféle az, csak könnyű legyen és habos… Különös szenvedélyem volt ez akkor, boldog lobogás és hol van már e hév is, — ma már halvány maradéka sincs! Ott élt magányosan egy pénzhamisító.

Sok éve figyelte őt már a csendőrség is, le is volt már tartóztatva néhányszor, de amikor abbahagyja a dohányzást nem volt ellene… Egy nyári nap, még leszokni a dohányzásról, mi fog történni ezután éves se voltam, mint afféle vakációzó, unatkozó diákkisasszony, megkértem apámat, hogy fogasson be nékem, én e hamisítót végre látni szeretném.

Ma is emlékszem, felvettem legszebbik ruhám: egy borszínű miért fojtogat fénytelen muszlin-ruhát, s kicsinosítottam miért fojtogat épp eléggé, pour être très séduisante… Majd beszélek én véle… S mikor megérkeztem ott, a gazda udvarán egy öreg amikor abbahagyja a dohányzást ült éppen. Sosem fogom elfelejteni szédítő két szemét. Sötétek voltak, mint az átok, keserűk, befelé izzók. És e szemek mélyén akkor történetek vonulhattak el, alakok lépdeltek, — ezt éreztem.

Dr. Németh Tamás fül-orr-gégész szakorvos, főigazgató bemutatkozása

De nem is rögtön felelt, várt a felelettel. Épp a kiskertje felé vezetett. S megfigyeltem, mint önti el hatalmas és kerek arcát könnyedén a vér.

miért fojtogat, amikor abbahagyja a dohányzást lehet-e letenni a dohányzást a fogyás érdekében

Még egy csöppet le is hajolt ehhez arcom fölé. Aztán hatalmasan, jókedvűen elnevette magát. Nem sokáig voltam ott. Sokáig ott időznöm mégsem volt tanácsos, úgy éreztem.

mellkasi izomfájdalom hol segít a dohányzásról való leszokásban

Megmutatta nékem ökreit… csupa fajállat volt, széles, fehér barom… Két tüzes csikaját még meg is csiklándozta tiszteletemre, hogy miért fojtogat is nyihogva üdvözöljenek… Beszélt a feleségéről, akit kihajtott amikor abbahagyja a dohányzást két fiúgyerekével… S mielőtt még mentem volna, jó sokáig amikor abbahagyja a dohányzást akarta elengedni még a kezem. Végül így szólt: — Ide nézzen rám. Ezt eddig senki se vette még ki belőlem Megértett? A gép… mármint a hamisító gépaz ott van la… abban az odvas körtefában, oda nézzen!

Mintha lovon ülnék, felültettek volna, hogy az száguldjon velem, s veszélyes bércek, szakadékok felett… Még az apámnak se szóltam hatalmamról. Ilyen boldog többé nem vagyok, ha kiszedem a titkaikat, vagy talán a hazugságaikat, — egyre megy, — de büszke, kicsit büszke mégiscsak vagyok. A hegedűs, — Leconte de Lisle, — így fogom ezentúl nevezni őt, e romantikus ifjút, nem volt sem ily zordon, sem ily őszinte.