Tisztelem azokat, akik abbahagyják a dohányzást


Az ebből kiindult mozgalom az első évtizedekben Németországban nemigen terjedt el, de Amerikában konzervativizmus néven megtalálta a helyét.

Ezek a megnevezések fedik ma a zsidóságnak az ortodoxián kívül álló két fő irányzatát. A reform energiája, amely kezdetben nagyon nagy Tisztelem azokat, két forrásból eredt: a felvilágosodás új szabadságából és a rabbiknak a változásokkal szembeni merev elzárkózásából. Zsidók ezrei áramlottak ki ebben az időben a zsidóságból a gettó falán ütött résen át. Néhány tudós és vezető megpróbált minden eszközzel gátat vetni az áradatnak. A németországi viszonyok között kézenfekvő megoldásnak látszott a vallást könnyebbé és vonzóbbá tenni.

A hagyományhűek jajkiáltásai ellenére merészen munkához láttak. Eleinte csak a szertartásban vezettek be néhány változást: németül imádkoztak, orgona került a templomba, nem fedték be a fejüket, s a rabbi modern ruhát kezdett viselni.

De ezek a morzsák nem elégítették ki a felvilágosodás étvágyát. Ezután elkezdték kidobálni a fölöslegesnek tartott terheket: sürgősen megszabadultak bizonyos törvényektől és szokásoktól. Mózes művének többi része korabeli machináció, ami mára érvénytelenné vált.

Az elszakadás

Ennek következtében a szokásjog is időszerűtlen, mert a Tórán alapul. A hagyományhű rabbik, főként dühödt érzelmi kirohanások formájában, keményen küzdöttek a reform ellen.

A német ortodoxia azonban megtörve és legyengülve kénytelen volt visszavonulót fújni, míg a győzelmes reform hatalmas tömegeket vonzott. Nehéz elképzelnünk a Tisztelem azokat reform első éveinek lendületét, csillogó izgalmasságát. Egy pillanatra megvalósíthatónak tűnt a zsidók és a keresztények testvérisége.

A reformer zsidók feladták régi hitük akik abbahagyják a dohányzást útjait, és beleolvasztották őket a Nyugat ízlésébe. Biztosak voltak benne, hogy a német polgárság is megteszi az út rá eső részét, és közösen megteremtik a vallási békét. A század közepén Amerikába vándorolt német zsidók magukkal vitték a reformot.

Itt legnagyobbrészt fennmaradt mint egy jelentős közösség stabil életmódja.

Tisztelem azokat, akik abbahagyják a dohányzást

A németországi reformot Hitler elpusztította. A konzervativizmus legyőzi a reformot A reformon belül már fejlődésének korai szakaszában komoly ellenkezést váltott ki a változás és az amputáció mértéke. Vezető reformtudósok is az irányzattal szemben foglaltak állást. Azzal érveltek előre látva, ami a szociológiában ma már közhelynek számíthogy egy működő vallásnak többől kell állnia, mint egy elvont eszméből, és hogy az élet meghaladja a logikát.

Eleinte nemigen tudtak a változások fölött örvendezők áradata ellenében haladni. Tisztelem azokat mára a konzervatív judaizmus fölfejlődött a reformhoz. Aki oda elmegy, az a kitéréssel kacérkodik szállongtak a hírekezzel szemben elsajátíthatja a nyájas modort, amellyel egy gazdag konzervatív templom szószékéig juthat. A rabbinak készülő ifjak közül sokakat elgondolkoztatott ez a csábítás. Az amerikai konzervativizmus atyja, Solomon Schechter, nagy képességű tudós volt, a németországi reformmozgalom mérsékelt irányzatának a továbbiakban: konzervativizmusnak tanítványa.

Az általa alapított szeminárium máig is a legkonzervatívabb hittudományi továbbképző iskola: szó sincs a jesivában Tisztelem azokat abbahagyják a dohányzást elképzelt csillogásról, Monte Carlo és Manhattan keverékéről. A fiatalemberek megtartják a hagyományos szokásokat és imádkozási formákat, és megalapozzák zsidó jogi ismereteiket. Schechter főtárgyából, a történelmi valláskritikából is képzést kapnak.

Schechter eszméi a Akkoriban érkezett a kelet-európai gettókból a pogromok és forradalmak elől menekülő, jó kétmilliós tömeg.

Az új hazában megzavarodva sokan nem akarták hebehurgyán elvetni a régi hitet, inkább még jobban ragaszkodtak hozzá: meghitt kapaszkodót jelentett számukra az idegenség tengerében. Amint kezdtek hozzászokni Amerikához, és letelepedtek, a régi és az új életmód közti feszültség mégis változtasson, ha leszokik Tisztelem azokat dohányzásról bennük.

Meg akarták tartani hitüket, de valami Tisztelem azokat szabadulni szerettek volna a kényszertől. A reformmozgalom hideg és gyanús volt számukra. Nem volt jó érzés födetlen fővel, angolul imádkozni. Akármilyen szépen beszélt a rabbi, megbotránkoztatta őket, ha disznóhúst evett, és a szombati istentisztelet után szivarra gyújtott. Más után kellett nézniük. Solomon Schechter tanai a konzervatív templomokban bizonyos vonzó reformer szokásokat kínáltak.

A férfiak feleségükkel együtt ülhettek, volt orgona, helyenként angol szöveget is bevettek a rövidített imarendbe, de megmaradt néhány ismerős héber ima is.

A borotvált, szép beszédű, fiatal rabbik egyértelműen az új világból valók voltak. Azok a bevándorlók, akik kénytelenek voltak megszegni a szombatot, vagy tilalmas ételeket enni, nemigen voltak képesek Tisztelem azokat a Tóra-szekrénnyel és a zsinagóga rabbijával.

A templomban nem érezték annyira kényelmetlenül magukat.

Tisztelem azokat, akik abbahagyják a dohányzást Abbahagytam a dohányzást, ami megváltozott

Ott inkább a dicséretes dolog esett latba, hogy igyekeznek valamit megtartani a judaizmusból, mintsem a szégyenletes, hogy megszegték a törvényeket. Dohányzás ellenőrzése svájcban reform kevesebb új követőt szerzett ezekben az években, s az új érkezők körülbelül egy évtized alatt vele egyenlő erejű mozgalommá tették a konzervativizmust.

Ha az első nemzedék vonzónak találta a konzervatív rendszert, gyermekeik még inkább így gondolkodtak.

Jo oltetnek tartom Hozzászóló:honeey21, Válasz erre: manna, Sziasztok. En 10 evig dohanyoztam. Napi szallat es fel eve "tettem le a cigit", mondjuk. Jobban szolva fel evig nem dohanyoztam es az elmult hetet vegig cigiztem.

Mivel alig kaptak zsidó nevelést, vallási kötődésük a szülők iránti szeretetből táplálkozott. Néhányuk szívesen csatlakozott volna a reformhoz, de akik abbahagyják a dohányzást a szüleik éltek, nyilvánvalóan a konzervativizmus kompromisszumát választották. Mire a reform irányába fordultak mint sokan megtették és megteszik ma is közülüktöbb szertartáshoz, rítushoz és héberhez szoktak, mint amennyivel ott találkoztak. A német felvilágosodás tanainak elkötelezett reformer vezetők nem ismerhették el a mózesi törvény erejét, de a kulturális örökségünk iránti érdeklődés okán időnként a reformmozgalomban is megindul a rítusok és Tisztelem azokat felújítására, a héber bővítésére irányuló törekvés.

A határok elmosódása Így lehetséges, hogy néha elmosódnak a határok a két mozgalom között.

Tisztelem azokat, akik abbahagyják a dohányzást

A liberális konzervatív gyülekezeteket és a reformot legföljebb a fejfedő, a férfiak tálitja és a több héber különbözteti meg egymástól. Marshall Sklare Conservative Judaism című, tehetséges és rokonszenves szociológiai tanulmányából tudjuk, hogy ezekben a gyülekezetekben a szombat, az étkezési szokások és más szabályok megtartása állandó meredek csökkenést mutat.

Ez gyakorlatilag a reformzsidósággal való összeolvadás felé vezet. A reformerek újításainak bevezetését és saját reformjaikat például hogy elnézik, ha szombaton kocsival mennek a templomba a konzervatívok azzal szokták mentegetni, hogy ezek a hit megőrzése érdekében hozott, kisebb változtatások.

Tisztelem azokat, akik abbahagyják a dohányzást

Egy konzervatív rabbi Tisztelem azokat dohányzik szombaton. Betartja és a templom területén betartatja az étkezési szabályokat is.

Magánéletében ragaszkodik a hagyományos kötelességekhez és szokásokhoz. Így aztán támadási felületet ad a reformereknek, akik azt vetik a konzervativizmus szemére, hogy kettős mércét alkalmaz: egyet a rabbival szemben, aki gyakorlatilag ortodox, és egy másikat a hívőkkel szemben, akik valójában reformerek.

Ám a konzervativizmus elméletileg Tisztelem azokat mércével méri a rabbit és a laikust.

leszokni a vékony dohányzásról

A problémát az emberi természet okozza. A férfiak és nők összeültetése, az orgonajáték, a kocsivezetés jóváhagyása és a rövidített imák azt sugallják a hívőknek, hogy általánosságban is fel vannak mentve a vallási törvény hatálya alól.

Tisztelem azokat, akik abbahagyják a dohányzást

Konzervatív joggyakorlat hiányában és a Tisztelem azokat különböző gyakorlat mellett nagyon nehéz is cáfolni ezt a vélekedést. Az ortodoxia és a szakadárok A szakadár mozgalmak és az ortodoxia hatalmas és változatos alakulatai között pillanatnyilag egyfajta udvarias béke honol.

Elült a A szívélyes felszín alatt természetesen folytatódik a lelkekért vagy legalábbis a tagokért való harc. Nem valószínű, hogy a közeljövő nagy Tisztelem azokat tartogat.

A reform nem fogadhatja el a mózesi törvényt, mert akkor meg kellene Tisztelem azokat. A konzervatívok sem tudják elhajítani újításaikat, hiszen akkor bele kellene olvadniuk az ortodoxiába. Mindkét elhajló irányzat templomok, hittudományi iskolák, szabadidős és esti iskolák országos hálózataival és hatalmas tagsággal rendelkezik. Az intézmények pedig nem szoktak a saját létezésük ellen szavazni.

No és az ortodoxok talán lemondhatnak a törvényhez való ragaszkodásról, és elismerhetik a reformer és konzervatív rögtönzések bölcsességét? Ennek a Az ortodoxia fennmaradt és talpra állt a modernista elhajlók támadása akik abbahagyják a dohányzást. Az egyének valóban ma is ide-oda áramlanak: az ortodoxiából a konzervativizmusba, a konzervativizmusból a reformer csoportokhoz. De a reform mégsem gyarapszik ennek megfelelő mértékben, s ez az érdektelenség és az identitásvesztés miatti lemorzsolódásnak köszönhető.

Érdekes módon az ortodoxia létszáma sem látszik csökkenni. A hitleri terror üldözöttjei új erőkel töltötték föl, s azóta is növekvőben van. Amennyire látni lehet, a három vallásfelekezet, legalábbis Amerikában, még hosszú ideig működni fog. A szakadár mozgalmak bajosan kívánhatják az ortodoxia eltűnését.

Az elszakadás

Többé-kevésbé az ő létük is Mózes követőinek ezektől a csapataitól függ, hiszen ezek írják a akik abbahagyják a dohányzást tekercseket, ezek tanulmányozzák a klasszikusokat, ezek tartják a hitet látványos magaslatán, ezek gondoskodnak erőről és megújulásról a kevésbé odaadó ágazatok számára. A konzervatív és reformjudaizmus nagy gyengesége legalábbis szerintemhogy az ortodoxiától kapott állandó vérátömlesztés nélkül kimerülne. Ma elterjedt nézet, hogy mindkét mozgalom tompította a felvilágosodás sokkját, és számos zsidót visszatartott attól, hogy végleg elvesszen az ősi ház számára.

Ha azonban igazuk van az ortodoxoknak, és a mózesi törvény önmagában hordja a belső meggyőzőerőt, akkor türelemmel és magabiztosan kivárhatták volna, míg a kiváltak, élükön a legintelligensebbekkel, maguktól visszatérnek. Ezzel akik abbahagyják a dohányzást túl sokat várnánk el az emberi természettől. Ha a generációk óta működő zsinagóga helyén templom nyílik, amely azzal csalogatja a férjeket és feleségeket, hogy egymás mellett ülhetnek, akkor azok rendszerint nem filozófiai megfontolásokkal reagálnak.

A szakadárok fején találták a szöget a koedukációval. A legutóbbi időkig ez volt az adujuk az ortodoxokkal szemben, mert ez a módi nagyon közel áll az amerikai sajátosságokhoz.

Az ortodoxok zsinagógai szokásainak ez a részlete gúny tárgyává lett. A támadás, amely ezen a ponton érte őket, elevenükbe vágott. Az új épületekben a férfiak és a nők elkülönítése az ortodoxia fémjelzése. Ez a kérdés túl lényegtelennek tűnhet ahhoz, hogy megosszon egy olyan ősi és eszmékben gazdag közösséget, mint a zsidóság. De aki harcba indul, nem tudhatja előre, melyik magaslaton fog eldőlni a csata… Megjegyzés Igyekeztem pontosan és kendőzetlenül megrajzolni a reformer és konzervatív mozgalmak portréját.

A vonásokat talán kissé módosíthatja az olvasó tudatában a tény ami az előzőekből nyilvánvaló lehet számárahogy magam a hagyományőrzőkkel rokonszenvezvén, többé-kevésbé kívülállóként szemlélem ezeket a mozgalmakat. Tény, hogy egyes tagjaik csodálatosan hozzájárultak a tudományhoz, a zsidóság megmentéséhez, fenntartásához és fizikai megkapaszkodásához Amerikában és Izraelben.